A háború után földosztó bizottság alakult, 1947-ben megkezdődött a villamosítás, 1948-ban a környező pusztákon, Gánnában, Pádon, Magasdon megalakult az állami gazdaság. Kiirtották a 20 hektáros kastélyparkot, helyén utcát nyitottak, telket osztottak. A kastélyépületben 1950-ben iskolát alapítottak, a kaszinót és kocsmát átalakították kultúrházzá. 1954-ben a doktorházban óvoda létesült. Az uradalmi központ erőszakos átalakítása jegyében több termelőszövetkezet is alakult: beszolgáltatások, kuláküldözések, padláskisöprések rontották a közhangulatot. 1956-ban a budapesti események hírére nemzeti bizottság alakult, a korábban tsz-be erőszakolt, sérelmeket szenvedett gazdák gyűlést tartottak. RAKOS JÓZSEF traktoros lehúzatta az 1919-es áldozatoknak állított oszlopot. LACZÓ JÓZSEF volt csendőr nemzetőrséget szervezett, meggátolandó az erőszakot. PENCZINGER JÓZSEF téesz elnök, aki korábban megakadályozta a tsz-vagyon széthordását, öngyilkosságot követett el. KÁLMÁN ISTVÁN ÁVH-s kiskatona Budapesten, a pártház védelmében esett el. Október után a megtorlás elérte a résztvevőket, akik kitelepítést, zaklatást, testi fenyítést szenvedtek tetteikért. 1969. január 01-én Pogányszentpéter, Iharos és Iharosberény részvételével Községi Közös Tanács alakult, melyhez 1977. április 01-én Inke is csatlakozott. Járdák, utak, házak épültek, utcák nyíltak, a fiatalok családot alapítottak. Mindenki számára munkalehetőséget biztosított a November 7. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet és a MEDICOR Művek Iharosberényi Gyáregysége, a másodgazdaság is jól jövedelmezett. Szürkén, de zajlott az élet, mint a „legvidámabb barakk” községeiben mindenütt.
1990-ben, az első helyhatósági választások után Inke különvált, a másik három település Iharosberény székhellyel körjegyzőséggé alakult. Elkezdődött a privatizáció, a „Medicort” – ahogyan a helybéliek nevezték az ipari üzemet- nyíregyházi vállalkozó vette meg és építette le. A termelőszövetkezet gazdaságilag ellehetetlenült, felbomlott. A remény szikrájaként fel-, aztán ellobbant a megye történetének legnagyobb ipari beruházásaként beharangozott inert-gázerőmű megvalósításának terve. A térség az ország munkanélküliséggel leginkább sújtott területeinek egyike lett. Bár agroökológiai adottságai jók, sok területen kiválónak mondhatók, a gazdálkodási kedv fokozatos csökkenése, pusztuló, az amortizálódó géppark, a mezőgazdasági termékek piacának nem kellő ismerete miatt a mezőgazdasággal foglalkozók nehéz helyzetben vannak, az ágazat nem tudja biztosítani a biztos megélhetést. Ennek ellenére a mezőgazdaság majdnem minden család életében szerepet kap, néhányuknál mint elsődleges munkalehetőség, a többségnél mint kiegészítő jövedelmet termelő „másodgazdaság”. A gabona és takarmánytermesztés mellett jelentős a bogyósgyümölcsök (málna, szeder) és a szelídgesztenye szerepe. A település a megyei átlaghoz képest is alacsony jövedelmi és vállalkozássűrűségű területként jellemezhető. Számottevő ipari tevékenység nincs, a helyi vállalkozások csak néhány főt foglalkoztatnak, főleg szolgáltatásokra épülnek. A szakképzett munkaerő jelentős hányada ingázik, Csurgóra és Nagykanizsára jár be dolgozni. A településen élő jelentős létszámú cigányság szociális és foglalkoztatási helyzete kezelésre vár. A vállalkozások, önkormányzati intézmények tevékenykednek, a közelmúlt elhozta a vezetékes földgázt és 2006-ban elkészült a csatorna is. Megújult az iskolaként működő kastélyépület, mellette sportcsarnok és műfüves sportpálya létesült. (Szerk. Varga Róbert)
