Iharosberény 1726-tól 1945-ig az Inkey család birtoka. A két évszázad alatt meghatározó szerepet játszottak a község életében, fejlődésében. A família közszájon megőrződött eredetmondája szerint ősük kanász volt, aki lefejezett egy forrásnál szomját oltó török basát a baltájával. Ezért a cselekedetéért kapta jutalmul azt a földet, amelyet egy nap alatt körül tudott lovagolni. A mondában szereplő forrás Petekút néven ma is látogatható a környéken. A valóságba a pallíni Inkey család magát a Dunántúlon ismert Inkei Loranth családdal egy közös őstől eredezteti, ennek is hajdani neve Loranth volt, mely helyett a 18.sz. végén a hangzatosabb Inkey nevet vette használatba.
Az Inkei Loranth családból kivált Inkey ág jeles őse volt INKEY I. JÁNOS légrádi és mezei császári kapitány, akit 1704-ben gr.Károlyi Sándor „régi tanult vitéz emberként” jellemez. A család a Dunántúlon és Horvátországban is rendelkezik birtokok fölött, egyike a vidék jelentékenyebb és gazdagabb familiáinak. Nemessége 1419-ben erősíttetett meg. A családfa élén álló I.János fia INKEY FERENC egyik fia 1693-ban meggyilkoltatván, lányai maradtak, míg másik fia, INKEY II. JÁNOS a XVII. sz. végén nádori adományként Rigyác, Petri, Eszteregnye helységeket kapta, majd megszerezte a fiú örökös nélkül meghalt Nagy Ferenc leányaitól Iharosberény, Sormás, Újudvar, Iharos, Miháld falvakat, azokra III. Károly királytól 1721. október 03-án adományt nyert, még Inkei Loranth néven. Ekkor került birtokába az előnevet adó Pallin község is, amely után vette fel a család a pallíni Inkey nevet. II.János 1717-32 között zalai alispán, 1735-ben királyi tanácsos. 1747-ben halt meg, fiai INKEY GÁSPÁR és INKEY BOLDIZSÁR két ágra terjesztette a családot. Az előbbi ága iharosberényi, az utóbbié pallíni ágnak nevezhető fő birtokaik után.
Gáspár katonai pályát választott, 1756-ben a Dessewfy-ezred ezredese, 1772-ben tábornoki rangot nyert. Ő építtette a család iharosberényi kastélyát 1750-ben. 1776-ban halt meg. Fia, INKEY KÁROLY Somogy vármegyének 1790., 1802., 1805. években országgyűlési követe, 1800-1807 között első alispánja. 1801-től királyi tanácsos. Károly fia, INKEY ANTAL 1800-1803 között Somogy vármegye szolgabírája, 1806-ig első aljegyzője volt, utóbb mint táblabíró vett részt a közéletben. Gyermekei közül INKEY ZSIGMOND az 1847-48. évi országgyűlésen Somogy vármegye követe volt, INKEY I. JÓZSEF táblabíró 1845-ben. József gr.Battyhányi Gabriellát vette nőül, 1900-ban halt meg. Fia INKEY ISTVÁN, akinek afrikai vadász és felfedezőútjáról útleírást adott ki, feleségével br.Eötvös Jolántával, az európai hírű államférfi és tudós leányával együtt csupán hét évvel élte őt túl: spanyolnátha okozta halálukat. István anyósa, Br.Eötvös Józsefné, életének utolsó éveit az Iharosban számára felújított un. „Kiskastélyban”töltötte el, az iharosi temetőben nyugszik. István és Jolanta frigyéből két fiú született: INKEY II. JÓZSEF és INKEY PÁL. Az utóbbi Iharosba tette át tartózkodási helyét, családjával: feleségével br.Sztankovánszky Ágnessel (a közeli Ágneslak névadója) és INKEY II. ISTVÁN, INKEY MÁRIA, INKEY KLÁRA, INKEY TEKLA nevű gyermekeivel mediterrán stílusú kastélyukba. Fivére, II.József, ki gr.Apponyi Teréziát, a trianoni beszédével elhíresült gr.Apponyi Albert unokahúgát vette nőül, az iharosberényi barokk kastélyban élt. Két fiúk született, INKEY LAJOS és INKEY PÉTER, kik anyjukat korán elvesztették. Az idősebb testvér huszártisztként az orosz fronton halt hősi halált, Péternek menekülnie kellett az országból: Amerikában, fiúutód nélkül halt meg.
Az Inkeyek múltba tűnt évszázadainak nyomát számos tárgy, épület: az iharosberényi kastély, az iharosi Kiskastély és a felrobbantott kastély helye, a kastélyparkok, a majorsági épületek, a puszták pusztuló romjai, a templomok, melyeknek építéséhez kegyúrként támogatást nyújtottak, kőkeresztek, szobrok, az úthálózat, földrajzi nevek, levéltári anyag jelzi. Testüket az iharosi családi kripta, emléküket Iharos, Iharosberény, István major, Ágneslak, Inkeyantalfalva, Jolánta puszta, Dencs, Gána puszta, Pád puszta, Tuskós puszta, Terézlak lakóinak leszármazottai őrzik. (Szerk. Varga Róbert)
