A település alapítása a Koppány lázadását megelőző, vagy azt követő időszakra tehető. Alapítói feltehetően a fejedelmi törzs vezetői (Géza vagy István) által a törzsi szállásterületek, utak ellenőrzésére letelepített kabar, besenyő gyepűőrzők lehettek.
Somogy az Árpád-korban apró falvakkal betelepített, virágzó táj. Belső-somogy mint királynői uradalom külön igazgatási egység, Segösd vármegye. Sokszor itt időzött a királynői sőt a királyi udvartartás is. A táj és az itt élők története hányattatásokban gazdag: Segesd érintésével menekült Dalmácia felé IV.Béla a tatárok elől, 1264-ben hospesek számára kiadott szabadalomlevele az első írásos emlék „Villa Beryn”-ről, melyben meghagyta, hogy a segösdi ispánnak és kíséretének évente egyszer ebédet és vacsorát tartoznak adni. Kezdetben királynői birtok, melyet 1268-ban Mária királyné Iharos fia Györgynek adott, aki azt a „királyné berényi népeinek” átengedte. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint plébániája volt. 1373-1481. között a laki Thúz családé, az 1448-1500-as években Lak (a mai Öreglak) tartozékaként említették meg.
A török pusztítás korán elérte és keményen sújtotta a vidéket. Váraiban (Babócsa, Csurgó, Szenyér, Berzence) melyek Kanizsa és Szigetvár védőrendszerébe tartoztak, végvári harcok folytak. A szomszédos Pogányszentpéter pálos kolostorát feldúlta a török (Klastromdomb), a berényi erdőkben az egykori utat ellenőrző földvárak nyomai ma is jól kivehetők (Kisvár, Nagyvár, Törökhagyás). A lakosság elmenekült, erdőkbe futott, elpusztult. Somogyban több száz középkori falu tűnt el így.
A vidék újranépesedése nagyarányú népmozgással, telepítésekkel történt: a megmaradt népesebb falvak is bocsátottak ki rajokat, a töröktől jobban megkímélt országrészekből is érkeztek telepesek. Sok idegen érkezett, horvátok, szerbek, németek, tótok. A falu (ahogy akkor mondhatták: „Beren”) az idő vad forgatagában élte hétköznapjait, bár többször is helyet változtatott és gazdát cserélt: 1550-ben Nádasdy Tamás, 1598-99-ben Török István és Gerery Bertalan voltak a földesurai, 1626-27-ben Ráttky Menyhért birtoka. Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltság jegyzékben Sárkány Miklósné jószágaként szerepelt. 1715-ben a Kisfaludyaké. 1726-tól az Inkey család tulajdona, itt építette fel az iharosberényi ág kastélyát és uradalmi központját Inkey Gáspár. (Szerk. Varga Róbert)
