A BERÉNYI ÉRTÉKTÉRRŐL ÉS ÉRTÉKTÁRRÓL
Iharosberény története küzdelmes: a honfoglalókkal érkező kabar gyepű-őrizők, akiket Árpád-házi fejedelmek telepítette őseinknek ismerünk, templomukkal a tatár betörés során tűnnek el a tájról. Az országépítő IV.Béla király nyugat-európai telepesekkel népesíti be az elpusztult vidéket, akik a török betörésekig virágzó mezővárost építenek fel a romokon, új templomot a régi helyén. Az oszmán iga 150 éve alatt Villa Beryn népessége elpusztul, elmenekül, a felégetett romokon csak a hajdani büszke templom üszkös falai mutatják a szebb idők nyomát. A török kiűzése után német ajkú betelepülők érkeznek az újrakezdéshez: szorgalmuknak köszönhetően 1717-ben ismét mezővárosi pecsét díszíti a Beren-ben kelt okleveleket. Az Inkey család uradalomépítő évszázadai alatt a térség meghatározó fejlettségű központja lesz a község. Háborúkban megmaradásra, békeidőszakokban gyarapodásra törekvő emberek lakóhelye. Küzdelmes történetüknek: a háborúk pusztította, verítékes újrakezdésekkel teli évszázadok, a tíz templomot megépítő szívós élni akarás előtt tiszteleg Iharosberény Község Önkormányzata, amikor helyismereti kiállítás („értéktér”) összeállítását tűzte ki célul, a középkori templomok és falu régészeti feltárását finanszírozza, helyi értéktárában dokumentálja az elődök és a jelen kulturális kincseit. (Szerk. Varga Róbert)
Az Országgyűlés 2012-ben fogadta el a magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló törvényt. Megalkotásának célja az országos és helyi értékek tudatosítása, számbavétele és védelmének biztosítása volt. Iharosberény Község Önkormányzata 2019-ben a települési önkormányzat területén fellelhető nemzeti értékek adatait tartalmazó gyűjtemény, helyi értéktár létrehozásáról döntött, ugyanakkor Települési Értéktár Bizottságot alakított. A bizottság feladata a települési értékek azonosítása, a helyi értékeket tartalmazó gyűjtemény létrehozása, gondozása, a megyei értéktárral történő kapcsolattartás. A Bizottság tagjai: ZSIRMON ENDRE polgármester, VARGA RÓBERT közművelődési szakember, HORVÁTHNÉ SZANYI ÉVA elnök (Nosztalgia Hagyományőrző Egyesület), ERŐSS BORBÁLA elnök (Ifjúkor Egyesület), LEDNICZKY MIKLÓS JÁNOSNÉ elnök (Polgárőr és Tűzoltó Egyesület). A következőkben az iharosberényi helyi értékekkel ismerkedhetnek meg:
BERÉNYI GESZTENYE FESZTIVÁL
A berényi gesztenye hírnevének öregbítését, a település gazdálkodóinak, egyesületeinek, gazdáinak bemutatkozását szolgálja az évenként megrendezett Berényi Gesztenye Fesztivál. A PÁL JÓZSEF és VARGA RÓBERT kezdeményezésére meghonosodott falunapi forgatagban vadászati kiállítás, állatsimogató, gasztronómia programok, kulturális előadások várják a látogatókat. Termények, gyümölcsök, helyi ízek mutatkoznak be október első hetében, ezen az iharosberényi családi programon. A második évtizede megrendezett Berényi Gesztenye Fesztivál a település legismertebb, leglátogatottabb programja. Évente visszatérő alkalmat jelent a helyi értékek bemutatkozására, Iharosberény hírnevének öregbítésére. A közeli városokból érkező látogatók, a mikrotérség lakói mellett visszatérő vendégek érkeznek ide az ország minden részéről. A rendezvény Iharosberény népszerűsítésének, a helyi identitás formálásának egyik leghatékonyabb eszköze. (Szerk: Varga Róbert)
BERÉNYI HAGYOMÁNYŐRZŐ NÉPTÁNCCSOPORT
1999-ben hagyományőrző tánccsoport alakult Iharosberényben, hogy megőrizzék és minél szélesebb körben megmutassák Iharosberény és környéke népi kultúráját, átörökítsék szellemi értékeit. Kezdetben TÍMÁR LAJOSNÉ tanító, majd HORVÁTH JÁNOS néptáncoktató szakmai vezetésével Duna menti karikázót tanultak, majd 2002-ben a somogyi lakodalmi szokásokat felelevenítő színpadi produkciót állítottak színpadra, melyet komoly gyűjtés előzött meg a faluban és a környező településeken. A koreográfiában szereplő somogyi csárdás táncok mellett, páros-ugrós anyagot kezdtek el tanulni: az anyag feldolgozásával egy környékbeli gyűjtésű pásztorjátékot mutattak be.
Önálló koreográfiaként 2003-ban jelenik meg a Dél-Dunántúl tájegységére jellemző táncörökség a Somogyi eszközös táncok címet viselő produkcióban. 2004-ben szatmári verbunk, lassú és friss csárdás anyag tanulása kezdődött el: ez az első olyan színpadi mű, amelyben nem az improvizáció kapta a hangsúlyt, hanem előre beállított, megszerkesztett és rögzített sorokat, meghatározott térformákban kellett táncolnia a táncosoknak. Ezekkel a táncokkal a horvátországi Vidovecben léptek fel.
2005-ben a Somogy megyei Néptánc Szövetség tagja lett a csoport. körébe fogadta. A szövetség Hagyományőrző Fesztiválján az éjfél utáni halottas játékkal debütált a csoport. A Somogy megyei Néptánc Antológiára egy ritkábban színpadra állított anyaggal, Mátyusföld táncdialektusával készült az együttes. 2006-ban a Mátyusföldi polgári táncok címet viselő új koreográfia szép sikereket, számos meghívást hozott. A 2008-as év új táncanyag, az erdélyi Felcsík táncaival való ismerkedés jegyében telt. 2009-ben egy zalai táncanyag, 2010-ben palóc táncokkal ismerkedett az együttes: palóc karikázó, verbunk, lassú és friss csárdás felhasználásával Felcsíki farsang temetése koreográfia született. Ebben az évben Erdélyben, Csíkszentdomokoson rendezett fesztiválon, Horvátországban Goricaniban és Rasinjában képviselték Magyarországot az iharosberényiek. 2011-ben -évek óta visszatérő szereplőként- részt vettek a Somogy Megyei Hagyományőrző Egyesületek Néptánc Gáláján, ahol Mátyusföldi eszközös táncuk szólistái különdíjat kaptak. Ebben az évben mezőségi táncanyaggal ismerkedtek. 2012-ben ismét meghívást kaptak Erdélybe: Székelyudvarhelyen a Míves Emberek Sokadalmára vitték el Somogy táncait. Új táncként bukovinai hétféléssel ismerkedett a csoport. 2014-ben a 15 éves évfordulóját ünneplő Nosztalgia meghívásos fellépést kapott Innsbruckba, ahol a Magyar Ház vendégeként egész estés bemutatóra, a somogyi koreográfiák bemutatására került sor.
Próbáikat heti rendszerességgel tartják, a tánccsoport létszáma jelenleg 19 fő. Tevékenységük szakmai elismeréseként koreográfiáikkal a Dunántúli Amatőr Művészeti Fesztivál két alkalommal (2006. 2008) arany, három alkalommal (2010. 2015. 2017) ezüst minősítést szereztek. PAUKOVICS SÁNDOR ugyanitt különdíjat nyert. Az Országos Nyugdíjas Ki-Mit-Tud döntőjében három alkalommal (2012. 2013. 2016) szereztek arany minősítést és első helyezést. Az iharosberényi tánccsoport két évtizedes tevékenysége során a közösségi aktivitás, önszerveződés követendő példájaként jelenik meg a térségben. Kiemelkedő értékközvetítő, hagyományápoló szerepe. Országhatárokon átnyúló működési területén sikeresen képviseli és népszerűsíti Somogy és Iharosberény kultúráját. (Szerk. Varga Róbert)
BERÉNYI ERŐSS DOKTOROK
Az Erőss család tagjainak hatodik generációja szolgálja Somogy megye lakóinak lelki-szellemi-testi gyarapodását. A család somogyi ágának első tagja, ERŐSS JÓZSEF lelkész 1777-ben patai református lelkészként érkezett a megyébe. Innen Mezőcsokonyára került, ahol kétszer is felépítette az ottani református templomot.
Fia, ERŐSS SÁNDOR lelkész 1796-ban született Mezőcsokonyán. Iskoláit a csurgói kollégium után Debrecenben végezte. A főiskola ajánlásával nyolc hónapig a gyermek Teleki László nevelője, a család támogatásával 1817-től európai tanulmányútra indult: Göttingenben Kőrösi Csoma Sándor tanulótársa, Pestalozzi svájci intézetében a legkorszerűbb nevelési elveket sajátította el.1825-ben lelkészi vizsgát tett, 1826-28 között Lábodon, 1828-tól Darányban szolgált. Darányi prédikátorsága idején felépíttette Somogy legnagyobb református templomát.
Fia, ERŐSS SÁNDOR tanító 1832-ben Darányban született. 17 évesen csatlakozott a szabadságharchoz, részt vett Buda ostromában. Klapka táborából, Komáromból lett elbocsátva 1849.10.04-én, őrmesteri rangban. 1850-től Pápán tanult, tanítói oklevelet szerzett. Csokonyavisontán, Kiskorpádon, Kastélyosdombón és Görgetegen tanított 42 és fél évig. Gyermekei, Gyula és József orvosok, Ilona tanító lett. 1910-ben halt meg, az iharosberényi temetőben nyugszik.
Elsőszülött fia dr. ERŐSS GYULA orvosprofesszor 1855-ben született Kastélyosdombón. Európai tanulmányúton tanulmányozta a gyermekgyógyászat és gyermekvédelem legfrissebb irányait, sürgette a hazai gyermekvédelmi jogszabályok és intézmény-rendszer megalkotását. 1886-ban főorvosnak nevezték ki a budapesti Poliklinika gyermekosztályára. Jó kapcsolatot ápolt gr. Apponyi Alberttel. Munkássága elismeréseként Somogy vármegye 1898-ban a megye tiszteletbeli főorvosává választotta. 1925-ben halt meg Budapesten.
Fiatalabb fia, dr. ERŐSS JÓZSEF uradalmi és körorvos 1863-ban született Görgetegen. 1889-ben kezdte meg uradalmi- és körorvosi munkáját Iharosberényben. Körzetéhez hét falu és több puszta tartozott. Több, mint ötven éven át szolgálta az egészségügyet, miközben szabadságot nem vett ki, csakis hivatalos és komoly családi ügyek miatt hagyta el körzetét. Kezelt betegei között a báró Inkey család tagjai, özv.báró Eötvös Józsefné Rosty Ágnes említhető. A mindennapos szolgálat és hét gyermekének nevelése mellett humoros verseket, anekdotákat írt, ezek közül több megjelent. Mindhárom felnőtt fia orvos lett (körorvos, állatorvos, fogorvos), közülük ketten évtizedekig Somogyban működtek. 1950-ben temették Iharosberényben.
Fia dr. ERŐSS ANDRÁS körorvos 1902-ben született Iharosberényben. Orvosi tanulmányait Budapesten, Párizsban és Berlinben végezte.1928-tól látta el szülőfalujában a körorvosi feladatokat. Délelőttönként a rendelőben, délután pedig a falvakat végigjárva gondozta betegeit, nemegyszer gyógyszerüket is megvásárolva. Rendelőjét a legkorszerűbb eszközökkel szerelte fel. A harmincas években részt vállalt a maláriajárvány leküzdésében. Négy gyermeket nevelt, köztük orvosi munkássága folytatóját. Ötven éven át szolgálta az egészségügyet, munkája elismeréseként 1974-ben a Munka Érdemrend Ezüst fokozatát kapta meg. 1982-ben hunyt el, Iharosberényben nyugszik.
Fia, dr. ERŐSS SÁNDOR főorvos, háziorvos 1944-ben született, belgyógyászként végzett 1969-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. 1975-ben vette át apja körzetét. Körzeti- majd háziorvosként 49 éven át folytatta Iharosberényben az Erőss család 128 éve tartó, három generáción átívelő orvosi szolgálatát. (Szerk. Varga Róbert)
A BERÉNYI BANDERIUM HUNGARORUM
Az iharosberényi Ifjúkor Egyesület 1994-ben alakult, célja a településen élő korosztályi csoport életlehetőségeinek javítása, egyéni és közösségi képességeinek fejlesztése. 2010-től a település történelmi múltja került a közösség figyelmének centrumába: földvár-rekonstrukciót készítettek, levéltári dokumentumok és múzeumi leletek alapján folyamatosan kutatják település történetét, információkat szereznek a korabeli tárgyi és szellemi kultúráról: viseletről, eszközökről és használatuk módjáról.
JÓZSA TIBOR szakmai vezetésével szoros kapcsolatot alakítottak ki a több városi és megyei hatókörű múzeum régészeti osztályával (Kaposvár, Esztergom, Budapest, Miskolc, stb.), illetve a Magyar Nemzeti Múzeummal, Hadtörténeti Múzeummal és a Magyar Nemzeti Levéltárral. Tevékenységük eredményeként tudományosan igazolható korhű viseletekben, felszerelési tárgyakkal szemléltetik rendezvényeken, iskolai rendhagyó történelmi órákon a 13. század európai és magyar tárgyi kultúráját.
Az egyesület Banderium Hungaroum történelmi hagyományőrző csoportjának szakmai eredményességét számos helyi-regionális-országos fesztiválmeghívás jelzi: Berényi Gesztenye Fesztivál, Kimlei Sárkányhajó és Történelmi Fesztivál, Nagykanizsai Thúry Napok, Visegrádi Palotajátékok, Esztergomi Vármúzeum Éjszakája, Szombathelyi Savaria Történelmi Fesztivál, Bärnau Történelmi Park. Kutatásuk eredménye, hogy 2015-ben az önkormányzattal együttműködve sikerült a helyi középkori templom helyét georadaros régészeti módszerrel megtalálni. 2016-ban a magyar Hadtörténeti Múzeum középkori tárlata számára pajzs-rekonstrukciókat készítettek, részt vettek Prágában a Nemzetek Csatáján a nemzeti válogatottal. 2017-ben munkájuk legnagyobb elismeréseként komoly szakmai zsűri előtt minősítést szereztek a Budapesti Történelmi Vásár és Hagyományőr találkozón. Részt vettek a Bärnaui Történelmi Park rendezvényén, ahol nemzetközi elismerésre tettek szert és számos meghívást kaptak. Az egyesület elhivatott tagjai létrehozták 2017-ben a 13. századdal foglakozó hagyományőrzők szövetségét, mely dinamikusan fejlődő országos szakmai és érdekvédelmi csoport. Részt vettek a Nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár által meghirdetett középkori tematikájú gyermektáborban, ahol két héten keresztül napi 40 gyermekkel ismertették meg a magyar történelem ezen szeletét. Önkéntes önmegvalósító tevékenységüket egész évben, heti rendszerességgel folytatják. A felszerelés szükséges anyagok előállítása, a szakmailag hiteles ruha és fegyverzet másolatok készítése során számos kézműves fogást sajátítanak el fiataljaik: asztalos, ruhakészítő, bőrdíszműves, keramikus, cipész, kötélverő… ismereteket szereznek és gyakorolnak. 2016-tól szervezik az iharosberényi kastély építtetőjéről elnevezett Inkey Gáspár Vívóversenyt.
Tárgyalkotó és bemutató tevékenységükkel sikeresen népszerűsítik a magyar történelmi hagyományokat, katonai-viseleti kultúrát. Tudományos igényű kutató munkájukkal hozzájárulnak a település múltjának megismeréséhez. Tevékenységükkel Iharosberény nevét népszerűsítik bel- és külföldön egyaránt. (Szerk. Varga Róbert)
A BERÉNYI EVANGÉLIKUS TEMPLOM
Iharosberény a reformáció korában Nádasdy Tamásnak, a reformáció nagy pártfogójának a birtoka volt, itt is korán alakult evangélikus gyülekezet. Az első írásos feljegyzés 1608-ból származik. A 17. századból ismeretes az is, hogy Musay püspök 1661-ben az anya-gyülekezetek közé sorolta Berényt. 1681 után a hívek templomot építettek fából, az akkori gondnoktól, Tóth Miklóstól kapott telken. Ez a gyorsan, szinte hevenyészve készült templom azonban hamarosan roskadozóvá vált, és le kellett bontani. A gyülekezet 1720-ban építette fel új templomát, de a hitélet nem folyhatott zavartalanul. A reformáció ellenségei ugyanis ezen, a török alól visszafoglalt területen sem akarták megengedni a szabad vallásgyakorlatot, és el akarták venni a templomot. A hívek azonban nem engedték, bátran kiálltak templomukért, és megmaradtak hitükben. Helytállásuknak köszönhető, hogy később sikerült a vármegyénél azt is elérni, hogy Iharosberény – Somogy vármegyében, Surd mellett – artikuláris státusú település lett. Ennek következtében lelkészei szabadon hirdethették az igét, szolgáltathatták ki a szentségeket és temethettek. Itt gyűlt össze a környék evangélikussága, de a lelkészek innen kijárva ” vidéken” is végeztek vallásos szertartásokat.
Mária Terézia uralkodásának vége felé már érezhető volt az állam megváltozott magatartása a protestánsok irányában. Ezt példázza az is, hogy 1775-ben a gyülekezet új (harmadik) templomépítését már nem akadályozta a vármegye. Alig telt el félszáz esztendő és a hívek kinőtték fából épített templomukat. 1827-ben – Kovács Ferenc (1820-1834) lelkész idején – felépítették a jelenlegi (negyedik) templomot. Az 1838. évben – akkor Takács Mihály (1834-1852) volt a gyülekezet prédikátora – egy 482 és egy 185 fontos harangot öntettek Pécsett. 1843-ban új iskolát építettek. Inkey uraság az építkezés nagy támogatója volt. Andorka János szolgálata alatt – 1854-ben – a harmadik harangot is megvették, és orgonát építtettek. 1884-ben az orgonát nagyobbra, a jelenlegire cserélték. Az egyházközséghez összesen 1830 lélek tartozott. 1894-ben Borbély Gyulát (1894-1915) lelkészsége alatt 1895-ben modern, szép paplakot építettek. A gyülekezet 1934-ben felújította évszázados templomát.
A középső harangot – amelyet az első világháború után vett a gyülekezet – még 1944 májusában elvitte a német-magyar vegyes katonai bizottság. 1945 húsvétján az orosz katonák garázdálkodtak a templomban: szétszedték az orgonasípokat és az utcán eldobálták, az oltárterítőkkel lovaikat cicomázták, a keresztelési ezüstedényeket elrabolták. Megmenekült viszont a pusztulástól a németek által aláaknázott templom: kulcsát a megbízott német tiszt – egy lelkész fia – átadta FÓNYAD PÁL lelkésznek, s elmagyarázta, hogy a hatástalanítást miként kell elvégeznie, majd így búcsúzott: „Gott ist treu!” („Isten hűséges!”) Valóban, a templom ma is áll, hirdeti a kegyelmes Isten dicsőségét.
Az iharosberényi evangélikus templom a település egyik kiemelkedő építészeti öröksége. A térségben legkorábbi alapítású lutheránus gyülekezet a protestáns kereszténység egyik központja. Tevékenységük, templomaikhoz kötődő kultúrtörténetük a község megkerülhetetlen alappillére. (Szerk. Varga Róbert)
AZ IHAROSBERÉNYI FÖLDVÁRAK
Iharosberény település határában két Árpád-kori várhelyet is találunk, két egymással szemközti dombtetőn: a KISVÁR hasznos belső területe 8 x 6 m-es, a NAGYVÁRé 17 x 13 m. Mindkettő egy-egy toronynak adhatott helyt, azokat árkolták körbe a tekintélyes és ma is szépen látszódó száraz árkokkal. A településtől ÉNy-ra 3,3 km-re emelkedik a Nagyvár-hegy. A hegyen egy hatalmas, mesterségesen hányt domb (valószínűleg őskori halom) látható, melynek tetejére id. báró INKEY JÓZSEF 1896-ban millennáris emlékoszlopot állíttatott. A dombot a népnyelv TÖRÖKHAGYÁS néven emlegeti. Érdekes, hogy nem messze található az Inkey család eredetmondájában szereplő PETEKÚTI FORRÁS, ahol a birtokadományt szerző Inkey-ős a törököt lefejezte. A vár eredetileg árkokkal és földtöltéses cölöppalánkkal kerített erőd volt, ahol annak idején folyamatosan 25-30 fő lovaskatona teljesített szolgálatot. A hegygerinc irányából, északon és délen ma is látható a 10-14 méter széles 2 méter mély árok. A domb 43×40 méter, a dombtető 17×13 méter alapterületű. Lapos tetejének közepén van egy 4 méter átmérőjű, 2 méter mély gödör. Feltehetően itt állt az egykori millenáris emlékoszlop. A domb K-i és NY-i aljában nincsen árok. Ny felől meredek földből emelték a dombot. A D-i várárok töltés hidalja át, ezt feltehetően az említett millenáris oszloppal kapcsolatban alakították ki. A domb alapterülete 43×40 m. A dombtető 17×13 m, 0,022 ha. A várra történeti adatot nem ismerünk, jellege alapján középkori „motte”- típusú vár lehetett.
Az Árpád-kori Nagyvár török-kori megerősítése a többi délvidéki kis erődítésekhez hasonlóan a mohácsi csatavesztés utáni zűrzavaros időkre tehető. Szigetvár eleste (1566) után a kis somogyi várakból a reménytelen helyzetbe került védők elmenekültek, és hogy a török ne tudja hasznosítani, a várakat felgyújtották. TAHY FERENC, majd THURY GYÖRGY (1519-1571) kanizsai főkapitány rövidesen újjáépíttette, és védőket helyezett ide. Nagykanizsa eleste (1600) után ezt a várat is megszállta a török, és közel egy évszázadra az oszmán birodalom határsávjába került. A tőle délre és keletre eső területeken a lakosság népirtás áldozatává vált, vagy rabszolgaként az oszmán birodalom távoli vidékeire került, vagy jobb esetben földönfutóként északra menekült.
A Kisvár, Nagyvár középkori földvárak a térség középkori és török-kori történetének tanújelei. Létük bemutatásával, a hozzájuk kapcsolható ismeretekkel a mai generációk számára érthetővé és megélhetővé válik a múlt. „Törökhagyás”, „Petekút” története rávilágíthat a ma ember számára kézenfekvő függetlenség és szabadság jelentőségére, az értük folytatott évszázados küzdelem értékére. (Szerk. Varga Róbert)
BERÉNYI HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY
Iharosberény település eredete, története küzdelmes, a távoli századok homályába vész: -a honfoglalókkal érkező kabar gyepű-őrizők, akiket Árpád-házi fejedelmeink telepítette őseinknek ismerünk, a tatár betörés során tűnnek el a tájról. Az országépítő IV.Béla király nyugat-európai telepesekkel népesíti be az elpusztult vidéket, akik a török betörésekig virágzó mezővárost építenek fel a romokon. Az oszmán iga 150 éve alatt Villa Beryn népessége elpusztul, elmenekül, a felégetett romokon csak a hajdani büszke templom üszkös falai mutatják a szebb idők nyomát. A török kiűzése után német ajkú betelepülők érkeznek az újrakezdéshez: szorgalmuknak köszönhetően 1717-ben ismét mezővárosi pecsét díszíti a Beren-ben kelt okleveleket. Az Inkey család uradalomépítő évszázadai alatt a térség meghatározó fejlettségű központja a település. Háborúkban megmaradásra, békeidőben gyarapodásra törekvő emberek lakóhelye. Küzdelmes történetüknek: a háborúk pusztította, verítékes újrakezdésekkel teli évszázadoknak igyekszik a község Önkormányzata emléket állítani, amikor helytörténeti kiállítás összeállítását tűzte ki célul.
A kiállítás tervezői és megvalósítói: VARGA RÓBERT, ERŐSS BORBÁLA és VARGA SAROLT az anyagok összegyűjtésében közreműködőkkel (Boncz Béla, Dr. Erőss Sándor, Horváthné Szanyi Éva, a Nosztalgia Hagyományőrző Egyesület, Hodocsek Béláné, Józsa Tibor Dániel, az Ifjúkor Egyesület, Banderium Hungarorum történelmi hagyományőrző csoport, Ledniczky Miklósné, a Polgárőr és Tűzoltó Egyesület, Laczó Józsefné, Pál Józsefné, Pfeifer Ottó lelkész , az iharosberényi Evangélikus Gyülekezet, Szűcs Gábor, Tímár Lajosné,Vargáné Tímár Veronika, Horváth Ferenc, Illés Józsefné, Madarászné Kajdacsy Ágnes, Paukovics Sándor, Szécsényi Tiborné) együtt a gyűjteménnyel a jelenkor emberének szimbolikus főhajtását kívánják megtenni az elődök érdemei és tettei előtt. A kiállítás a község történetét dolgozza fel tematikusan: a berények eredete, kora középkori emlékek, boszorkányperek, mezővárosi időszak, 1848-49 helyi eseményei, berényiek az I. és II világháborúban, Iharosberény térképeken, okleveleken és a korai sajtótermékekben, képeken a századelő társadalmi élete, az Inkey-család emlékezete, Erőss doktorok története, a község középületei és utcaképe képeslapokon, mezőgazdasági munka eszközei, viselet anyagai kerültek be eddig a gyűjteménybe. Jelentős tárgyi- és szellemi érték halmozódott fel a község múltjáról. Ez a folyamatosan bővíthető anyag megteremti a lehetőséget a múlt korokról szerzett tudás átörökítésére, az iharosberényben élők identitásának erősítésére. (Szerk. Varga Róbert)
A BERÉNYI HIMALÁJAI FENYŐ
Az iharosberényi Inkey-kastély parkjában a Cedrus deodara alapfajból egy kb. két évszázados, gigantikus méretű példány él. 537 cm törzskerülettel ez a fa az összes hazai cédrus között is rekorder; a nálunk sokkal gyakoribb atlasz-cédrusok között sem akad vetélytársa. A park délkeleti sarkában A N 46 0 21,770′ E 17 0 6,313′ 145 m található.
A himalájai cédrus (Cedrus deodara) a hinduk szent fája. Erre utal a neve is (szanszkrit: déódár „istenfa”). A fenyőfélék családjába tartozó örökzöld növényfaj, természetes élőhelye a Himalája nyugati és középső vonulatain, Kelet-Afganisztántól az indiai Garhwal megyéig (Delhi délköréig) terjed, Nepál nyugati részén található meg. Eredeti termőhelyén magassága elérheti az 50 m-t — Európában mint-egy feleekkorára cseperedik. Koronája a fiatalon is lecsüngő ágvégekkel fes-tői, széles, kúpos; idősebb korában ernyősödő, ilyenkor a libanoni cédrusra (Cedrus libani) emlékeztet. Kérge szürke, sima vagy már fiatalon sűrűn, durván pikkelyes; eleinte világos, majd egyre sötétebb. Sötétszürke, érett hajtásai világosak, szőrösek. 3—7 cm-es tűi a cédrusfajok közül a leghoszszabbak: a hosszúhajtásokon szórtan, a törpehajtásokon örvszerű, 30—50 tagú csomókban állnak, egyedenként eltérően hamvasak. Tobozai is a legnagyobbak a nemzetségben (7—11 cm-esek), megnyúlt tojásdad alakúak, csúcsuk felé keskenyednek, lekerekedők (a csúcsuk nem süllyed be úgy, mint ez gyakran a libanoni cédrusnál látható), éretten vörösesbarnák. Az erősen meszes talajt nem kedveli. A szárazságot jól tűri, de gyors növekedéséhez öntözni kell. Világos helyen érzi jól magát, és évente akár 40 cm-t is nőhet. Fiatal hajtásai fagyérzékenyek, ezért a kárpát-medencében csak meleg mikroklímájú (és lehetőleg nedves, párás) helyre érdemes telepíteni.
A berényi példány országosan egyedülálló dendrológiai (növénytani) ritkaság. Védelme, megismertetése a következő generációkkal kötelesség és lehetőség a jelenkor emberének. (Szerk. Varga Róbert)
A BERÉNYI INKEY GÁSPÁR VÍVÓVERSENY
Az iharosberényi Inkey Gáspár Vívóverseny az iharosberényi kastély építtetőjéről, császári tábornagyról elnevezett páncélos párviadal, buhurt Iharosberényben. A gyalogos lovagi tornán három kategóriában eddig közel tíz nemzet százötven bajnoka mérte össze erejét. Nemzetközisége annak köszönhető, hogy az Inkey Gáspár Vívóverseny 2019-ben felkerült a nemzetközi Buhurt Liga idei versenyhelyszínei közé. A buhurt -full contact páncélos vívás. A HMB (történelmi középkori csata) szabályrendszere szerint a harc nem találatra megy, nem pontot kell elérni és megérinteni a másikat, hanem le kell győzni. A küzdelem feladásig vagy földre vitelig tart, a versenyzőket nem a kontroll, hanem a felszerelésük védi meg a sérülésektől. Maga a „buhurt” kifejezés eredetileg a lovagi tornák azon részét jelentette, amikor a lovagok csoportosan küzdöttek meg egymással. A küzdelem egy igazi csatához volt hasonló, csak annyiban tért el, hogy az ellenfeleket nem megölni, hanem foglyul ejteni vagy harcképtelenné kellet tenni.
A mai versenyeken nem az autentikusság az elsődleges cél, hanem a páncélos full-kontakt küzdelem. Semmilyen koreográfia vagy előre begyakorolt mozdulatsor nincs benne. Itt a harcosok tényleg megütik egymást, teljes sebességgel belerobognak a másik csapatába, és próbálják kiütni, földre dönteni az ellenfelet. Természetesen nagyon szigorúan vett szabályok vonatkoznak a fegyverzetre és a vértekre, amelyek a fegyverek súlyát és az élek-hegyek lekerítését, a páncélok állapotát és minőségét írják elő. Bár nem hagyományőrzésről van szó, de minden harcos felszerelésének meg kell felelnie egy adott történelmi periódus követelményeinek. A páncéloknak a látható helyeken korhűnek kell lennie, amelyek kódexekben vagy egyéb leletekben ábrázolva fennmaradtak.
A BANDERIUM HUNGARORUM által szervezett Inkey Gáspár Vívóverseny egy új sport, a történelmi középkori csata úttörő kezdeményezése térségünkben. A színvonalasan megrendezett torna nemcsak magyarországi, de számos külföldi sportolót szólít meg. A külsőségeiben középkori hangulatot varázsoló verseny, izgalmas egyéni és csapatviadalaival nagyszámú vendéget csábít Iharosberénybe, turisztikai látványosságot jelent. A rendezvény magában hordozza a lehetőséget, hogy helyi hatókörű eseményből tömegeket vonzó nemzetközi hírű látványossággá váljon. (Szerk. Varga Róbert)
AZ IHAROSBERÉNYI INKEY KASTÉLY ÉS PARKJA
A település legismertebb látványossága az 1750-ben épült barokk kastélyépület, amely a 61-es út mellett, a körforgalom előtt található. A főközlekedési út felőli oldalát tiszafa sövény, a római katolikus közösség kápolnája, a kereszteződés felől íves kőkerítés határolja, kovácsoltvas főkapuval. Az épületet INKEY GÁSPÁR császári tábornagy építtette 1750-ben, az Inkey család iharosberényi ágának lakóhelye és uradalmi központja 1945-ig. Az épületben a háború alatt katonakórház működött, 1950-ben bentlakásos, majd körzeti általános iskolát alapítottak falai között, amely ma is itt működik. Kiterjedt családi kapcsolataik révén az Inkeyek kastélyában a századelő arisztokráciájának számos kiemelkedő tagja: Apponyi Albert, Eötvös József, Bethlen István) fordult meg, jelezve a család szerepét és tekintélyét. A 18-19. századi főúri rezidencia elengedhetetlen része volt a könyvtár: az iharosberényi kastélyról szóló visszaemlékezések 5000 kötetes könyvtárról, családi levéltárról, szép biedermeier bútorokról, keleti porcelánokról, értékes festményekről, kuriózumként Deák Ferenc faragványairól és br.Eötvös József karosszékéről tesznek említést, melyeket a világháború forgószele repített az enyészetbe. A kastélyépülethez az előkelő udvartartás kellékeként gazdasági épületek csoportja tartozott, esetünkben az istálló, a kocsiszín, a konyha és a jégverem, valamint a lovaglóiskola: a nyomtalanul eltűnt előbbiekkel ellentétben ez méltóságteljes, kettős platánfa gyűrűvel szegélyezett közterületként (Platános) ma is látható a kastély kovácsoltvas kapujából.
Hiányos volna a kastélyról alkotott kép, ha figyelmen kívül hagynánk a hozzá szorosan kapcsolódó parkot. Konkrét adatokat nem ismerünk az Inkeyek parkosítási tevékenységéről, de a kastélyhoz eredetileg tartozó 20-ból megmaradt 4.8 hektárnyi terület értékes faállománya sejtetni engedi az eredeti állapot gazdagságát. A helytörténeti gyűjtemény fotóanyagára támaszkodó rekonstrukciós terv szerint a nyugati főkapun belépő jellegzetes barokk udvarba ért. 7 nagy parter osztotta fel a teret, amely mögött feltárult az épület hatalmas homlokzata. A kocsifelhajtót két oldalról a szimmetrikusan épített melléképületek és az ívesen kialakított kerítés zárták. A kerítés vonalát követő jegenyefenyők kolonád hatást keltettek. Az épület keleti, kerti homlokzata tájképi kertre néz. Az angolpark szerkezete még felfedezhető. Az épület előtti gyepes tisztást a XIX. sz. eleji dendrológiai kertek divatját mutató fafajok (tulipánfa, platán, cukorjuhar, páfrányfenyő, hárs) szegélyezik.
A platánkort az egzotikus fenyők meghonosítása követte, erről tanúskodnak a kert hatalmas mamutfenyői és a himalájai cédrus, a simafenyők és a tiszafák. A XIX. sz. második felének virágos tájképi kertjének nyomai már nem találhatók meg, de egyértelműen ezt a korszakot jelzik a valamikor páratlanul szép, Alois Pichl tervezte klasszicista pálmaház maradványai. (Szerk. Varga Róbert)
A BERÉNYI KÓRUS
Az iharosberényi kórus működése során a települési értékteremtés, összefogás példája. A két évtizednyi munkásságuk alatt inspirálója több, a mikrotérségben hasonló tevékenységgel foglalkozó közösség létrejöttének. Nagymamát-unokát befogadó csoportja a generációk közötti tudás-átadás műhelye. A településen és a térségben az ünnepek kultúrájának sikeres közvetítője. Vendégszereplései során Iharosberény jó hírének ápolója.
A községben működő Nosztalgia klub tagjaiból alakult HORVÁTHNÉ ZÁBORSZKY JUDIT ének-zene tanár vezetésével 1997-ben. A SISAQA (Szimfónikus Szalon Zenei Qartett) zenekar kíséretében változatos összetételű (opera, operett, musical, népdal, magyar nóta, pop-rock) műsoraikkal sikereket értek el a települési, kistérségi, megyei kulturális rendezvényeken. Hagyományteremtő kezdeményezésként karácsonyi koncertsorozatot indítottak útjára, melyeken a művészeti iskola énekkarával, hangszeres szólistáival, zeneiskolai tanáraival együttműködve közvetítették az ünnep hangulatát a helyi és szomszédos települések hallgatóságának. 2003-ban indított programjuk a Tavaszi Művészeti Fesztivál, amely a mikrotérség művészeti alkotó műhelyeinek (iskolai, felnőtt amatőr színjátszóknak, iskolai, felnőtt néptánc csoportoknak, iskolai hangszeres szólistáknak, a szomszéd települések amatőr művészeti csoportjainak) biztosított kétévente bemutatkozási lehetőséget. Állandó szereplői a nemzeti ünnepek megemlékezéseinek, a községi rendezvényeknek (Berényi Gesztenye Fesztivál, Berények Országos Találkozója, Idősek Napja).
Próbáikat heti rendszerességgel tartják, az énekkar létszáma jelenleg 25 fő. Az énekkar célja: a közös éneklés öröme, a közönségnek is maradandó élményt nyújtó produkciók létrehozása. Iharosberény Község Önkormányzata a kórus szakmai vezetőjének kimagasló kulturális tevékenységéért a község Díszpolgára címet adományozta, mellyel az énekkar évtizedeken átívelő munkáját is elismerte. (Szerk. Varga Róbert)
AZ IHAROSBERÉNYI SZELÍDGESZTENYE
Iharosberényben évszázadok óta él együtt ember és szelídgesztenye, ez az ősi kultúrnövény. Az európai gesztenye (Castanea sativa) fontos emberi táplálék-kiegészítő volt, a gabonát és a burgonyát helyettesítette. Az alaptáplálékok választékának bővülésével a szelídgesztenye elvesztette korábbi szerepét, egyre inkább gasztronómiai különlegességek alapanyagává vált. Ennek eredményeként a korábbi, gesztenyeliszt előállítására alkalmas fajták rovására előtérbe kerültek a maroni típusú, sütésre alkalmas fajták, a korábbi hagyományos, ligeterdő jellegű gesztenyeállományokat felváltották az üzemi gyümölcsösök (Olaszország, Franciaország). Magyarországon a gesztenye-gyümölcstermesztés napjainkban van kialakulóban, jórészt az ősi termőtájakon fennmaradt szórvány, liget-legelő erdőkben élő állományok termésének felszedése folyik.
Összefüggő, nagyobb felületű gesztenyések kizárólag a Dunántúlon helyezkednek el. A termőtájak közül a nyugat-dunántúli a legjelentősebb, az ott elhelyezkedő 51%-nyi felület nagyobb részben Zala megyében található. A magyarországi gesztenyefajtákat dr. SZENTIVÁNYI PÉTER a hatvanas években írta le, a termőhelyeken kiválasztott, kiváló tulajdonságokkal rendelkező törzsfák megjelölésével. A hazai 8 törzskönyvezett gesztenyefajtából 3 Iharosberényből származik.
A település környékén a Dél-dunántúli termőtáj részeként megmaradt ősi iharosberényi szórvány ligeterdőkben magról nevelt, igen nagy termetű, több-százéves fák hullajtják ősszel termésüket. A szelekció útján kialakult Iharosberényi2, Iharosberényi29, Iharosberényi57 fajták kötődnek településünkhöz, ezeket az elmúlt évtizedekben helyi oltványiskolákban szaporították. A helyi fajtákra jellemző nagy, 34 mm átmérőjű gömbölyded, erősen aromás, sárgásbarna húsú gesztenyék vonzzák a kereskedőket, jó megélhetést nyújtanak a helyi termelőknek. Az óriási fák alatt ősszel sárgásvörösre színeződött levélszőnyegen sétálva illatos sült gesztenyét majszolni- nem utolsó élmény! Ez a tájjelegű természeti érték és kulturális örökség részét képezi Somogy megye megörökítésre és megőrzésre méltó értékeinek. (Szerz. Varga Róbert)
A BERÉNYI NYUGDÍJAS KLUB
NOSZTALGIA Nyugdíjas Klub néven alakult 1997-ben a közösség, amely az időskorúak érdekvédelmével, művelődési, szórakozási igényeinek kielégítésével foglalkozott. TÓTH IMRÉNÉ, majd HORVÁTHNÉ SZANYI ÉVA vezette 28 alapító taghoz hamarosan a középkorosztály és a fiatalság köréből is többen csatlakoztak, a szervezet 1999-től egyesületi formában tevékenykedik. A közösség az iharosberényi kultúrházban találta meg tevékenységének színterét. Keretei között mára kórus, néptánccsoport, amatőr színjátszókör, nyugdíjas klub működik. Tevékenységével, egyéni és közösségi kulturális, szociális értékeket nyújtó csoportjaival települési szinten hozzájárul az értékátadáshoz, a hagyományok átörökítésének megvalósulásához. Az egyéni értékek fejlesztése mellett alkalmat és jó példát ad a közösségi értékek felismerésére és megismerésére, az egyénen túlmutató lét mintáira. Az egyesület 58 tagot számlál, akik közvetlenül részt vesznek az önművelő csoportok napi munkájában.
Iharosberény elöregedő társadalmú község. Az időskorú házaspárokat, párjukat vesztett egyedülálló időseket a társadalmi elszigetelődés, beszűkülés, kapcsolatszegénység veszélye fenyegeti. Kiszolgáltatottságukat a szociális ellátó szolgálatok mellett a nyugdíjas klub működése: az aktív önmegvalósító tevékenységekbe való bevonás, az élményt és kapcsolatokat nyújtó együttlétek szervezése települési szinten pótolhatatlanul enyhíti. A nyugdíjas klub működésének 27 éve alatt a közösségépítés olyan sikeres példáját mutatta fel, amely a szomszédos településeken is hasonló közösségek létrejöttét indította el. Önszerveződő csoportjai -önkormányzati szakmai animáció és anyagi segítségvállalás mellett- az idős korosztály életminőségének javításában, testi-lelki aktivizálásában kiemelkedő szerepet játszanak. Tevékenységük nagyban hozzájárul Iharosberény élhetőségéhez. Programjaikkal, társas kapcsolati hálójuk erejével nagyon sok helyi ember éveit, évtizedeit szépítették meg. (szerk. Varga Róbert)
A BERÉNYI PLATÁNOS
Az iharosberényi kastélyépülethez az előkelő udvartartás kellékeként gazdasági épületek csoportja tartozott, esetünkben az istálló, a kocsiszín, a konyha és a jégverem, valamint a lovaglóiskola: a nyomtalanul eltűnt előbbiekkel ellentétben ez méltóságteljes, kettős platánfa gyűrűvel szegélyezett közterületként (Platános) ma is látható a kastély kovácsoltvas kapujából. Korai időszakában az uradalom csikóit tartották itt karámban. A múlt század húszas éveiben az Inkey család kápolna-építési tervét a gazdasági világválság akadályozta meg. Napjainkban Iharosberény egyedi megjelenésű közterülete, értékét idős, szimmetrikus kettős körben látható platánfái adják. A helyi önkormányzat 2014-ben sétányokat alakított ki, parkosítási tevékenységet végzett a területen. Természetvédelmi terület. Egyedi, csak a településre jellemző, településképet meghatározó megjelenésű természeti érték.
A BERÉNYI KŐSZOBROK
A védett szobrok a község épített örökségének részét képezik. Ma is hirdetik állíttatójuknak és a községnek a keresztény kultúrkörhöz való viszonyát. Iharosberényben a kastélyhoz tartozó Belmajorban, az egykori uradalmi népiskola (ma Gesztenyevirág óvoda) épülete előtt, egy évszázados platánfa mellett áll SZENT FLÓRIÁN barokk szobra. A szobrot valószínűleg az Inkey család állíttatta. Műemlék, védett.
Flórián a 3. század második felében élt, ekkor vette fel a keresztény hitet. A római légióban századosként szolgált. Diocletianus császár uralma alatt újra kitört az keresztényüldözés. Amikor Flórián tudomást szerzett arról, hogy az Enns-parti Laureacumban fogságba ejtettek 40 keresztényt, a foglyok segítségére sietett. Nyíltan megvallotta keresztény mivoltát, ezért elfogták és bíróság elé állították. Egykori katonatársai vitték a bíró elé. Büntetésként megbotozták, és kővel a nyakában az Enns-be dobták. Árvizek és tűzvészek ellen védő szent.
A Szent Anna kápolna harangtorny előtt, a körforgalomra néz NEPOMUKI SZENT JÁNOS szobra. Ő a folyók, hidak, vízimolnárok, halászok védőszentje. A szakállal és hosszú hajjal ábrázolt Nepomuki Szent János reverendája felett csipkézett inget és palástot visel, a fején birétum. Hidakon, vizek mellett gyakran látható ez a barokk szobor, amely egy ujját ajkára tévő vagy kezében keresztet tartó papot ábrázol. A szobrot valószínűleg az Inkey család állíttatta. Műemlék, védett.
János a dél-csehországi Pomukban (ma Napomuk) született szegény szülők gyermekeként. 1340 körül Párizsban, majd Padovában tanult. 1389-től a prágai érsek helynöke. Mint egyházi méltóságot és jelentős szónokot egész Prága ismerte és szerette. IV. Vencel király feleségének gyóntatója. A király meg akarta tudni, mit gyónt a felesége, azonban János nem volt hajlandó megmondani, ezért a király megkínoztatta és a Moldva folyóba dobatta. A hagyomány szerint, amikor a szent teste elmerült, öt csillag bukkant fel a vízből (ez lett János egyik jelképe). A prágai Szent Vitus-székesegyházban temették el. (Szerk. Varga Róbert)
A BERÉNYI VISELET
A település szellemi és tárgyi örökségének látványos részét képezi a viseletkultúra: a koronként változó öltözködési szokások jól tükrözik a helyi társadalom összetételét, anyagi jólétét, származástudatát. VARGA RÓBERT anyaggyűjtése alapján Iharosberény -az eddigi vélekedéssel ellentétben- rendkívül gazdag és változatos viseletkultúrával rendelkezik. Az öltözködés kutatása a múlt megismerésének erre az értékes szeletére enged betekintést, ruharekonstrukcióival ezt hozza kézzelfogható közelségbe.
Iharosberény a 18-19 században gazdag főúri uradalmi gazdasági központ volt, a kor viszonylatában fejlett infrastruktúrával, szolgáltatásokkal. Az itt élők színes társadalmi tagozódást mutattak: a BELMAJOR katolikus vallású, az Inkey uradalomhoz kötődő népei mellett jelen voltak a településen a török kiűzését követő időkben betelepített, német nyelvterületről idekerült elmagyarosodott, de vallásukat őrző evangélikusok, kik az úrbéri megváltással tulajdonos gazdálkodókká váltak. Jelen volt a településen az iparosság széles rétege, sokféle szakma képviseletében pl. kereskedők, kádár, kovács, gépész, kertész, bútorasztalos, de a polgári/értelmiségi szakmák képviselői, pl. uradalmi tiszttartó, főerdész, erdészek, tanítók, kántorok, pap, lelkész, orvos, gyógyszerész, postamester is szép számmal jelen voltak a faluban. Ezeknek a népelemeknek a ruházkodási szokásait a tradíció és pénztárca szabta meg. A község -az uradalom gazdasági és kulturális húzóereje hatására- korán polgárosodott, a 19-20. század fordulóján a környező kisebb településeket, majorokat, pusztákat megelőzve megtörtént a korábbi „népi” öltözködési szokások elhagyása, a kivetkőzés.
A korai kivetkőzés hatása, hogy a berényi „viseletről” a köztudatban konkrét emlékek nincsenek, öltözeteket, ruhadarabokat a családok 50-70 év távlatából nem őriztek meg. A kutatást nehezíti, hogy a berényi területről a múlt század elején felgyűjtött néprajzi anyag a nagykanizsai városháza 2. világháborús bombatalálat okozta leégése miatt -ahol azok elhelyezve voltak- megsemmisült, csak katalóguscédulái maradtak meg. A „berényi viselet” rekonstruálására két forrás található: az egyik a digitális archívumokban, családoknál az 1860-as évektől a Nagy Háborúig fellelhető fotóanyag, amelyeken az Inkeyek főúri, a belmajoriak és falusiak polgári és népi viseleteinek változásait nyomon követhetőek. A másik a Rippl-Rónai Múzeum néprajzi gyűjteményének tárgyanyaga, amely a közeli településekről gyűjtve a népi öltözetek jellegzetes darabjait megőrizte (pl. női és férfi hímzett vászoningek, főkötők, bocskorkapca, kocsisszűr).
A két objektív forrás mellett munkánkhoz segítségül hívtuk PIRISÁNÉ NAGY KATALIN viseletkészítőt, népi iparművészt, akinek szaktudása, tapasztalata és a Kárpát-medencére kiterjedő kapcsolatrendszere révén anyagba lehetett önteni a régi fotókon látott öltözetdarabokat. A források felhasználásával kirajzolódik és az értéktér rekonstrukcióin bemutatásra kerül a 19-20. század fordulója berényi népességének, társadalmi csoportjainak viselete. (Szerk. Varga Róbert)
