150 évvel ezelőtt még Somogy nagy része erdő volt, erdő erdőre borult, az erdőségek lombjai a falvak végső házait, kertjeit árnyékozták. A szántóföldeket fáradtságos irtással hódították el az erdőtől, ennek emlékei a Tuskós, Irtás, Égetés helynevek. Az ősrengeteg nyújtott legelőt a jószágnak, lónak, ökörnek s táplálta makkal, vadgyümölccsel a disznót. Egy-egy kanász bujtárjaival 500-600 mangalica sertést őrzött, amelyek télen-nyáron a tölgyeseket, cserfa erdőket járták, makkal, gyökerekkel és erdei állatokkal táplálkoztak. Iharosberény erdeiben az Inkey uradalom 650 disznót számláló fókája makkolt még 1925-ben is.
A somogyi disznótartás országosan híres és jelentős volt. Az ólba sose zárt, erdőn hízlalt sertéseket lábon hajtották a nyugati piacokra. Őrzői kanászok voltak, akik rövidre szabott, befenekelt ujjú cifraszűrt, bőgatyát, a nótában megénekelt tűzött-fűzött bocskort, nyalka csizmát viseltek. Kezükből nem maradt el a kanászostor, furkósbot és a szerszámnak-fegyvernek egyaránt használt fényes balta. A szabadon élő kanászoktól nem állt távol a betyárkodás sem. A disznószerzéssel nagyban főleg az uradalmi kanászok foglalkoztak, mert azok a tanyán nem voltak szem előtt, ráértek kóborolni. A szerzett disznókat aztán ember nem járta erdőkön, berkeken keresztül hajtották az orgazdához, a vásárokra. A kanászok voltak a pásztorok között a legverekedősebbek. Ha más pásztorral kerültek össze, mindjárt baltára mentek, hamar előkerült a szűr alól a lyukas bot, azaz a rövidcsövű puska is. Az is biztos, hogy a leglopósabbak voltak, mert disznót cserélni könnyebb volt, mint a nagyobb jószágot, ezért is tellett nekik a csárdára és kocsmára. Azért vagyont nemigen szereztek, mert hiába adtak el sok jószágot, az árát el is itták a társaikkal.
A somogyi pásztorművészet meghatározó egyénisége, az Iharosberényben 1838-ban született BALÁZS VENDEL juhász faragásaiban, spanyolozott tükrösein Sági Mariska, Savanyó Jóska történeteiben jeleníti meg a kor öltözetét, társadalmát. A környék elhíresült szegénylegénye volt PATKÓ BANDI, akit disznószerző akciója közben lőttek meg a szomszédos Pogányszentpéteren, ott is lett eltemetve. Iharosberényben egy nagy odvas gesztenyefáról járta, hogy Patkó Bandi kincsének volt rejtekhelye. Ezt találta meg valaki, s vett belőle földet, épített szép nagy házat a hiedelem szerint. A korabeli sajtó valóban tudósítást közöl PATKÓ PISTA és elhíresült társai Berény és Kanizsa közötti akcióiról, postakocsi-rablásáról és csendőrgyilkosságokról. Egy biztos: a korabeli építmények (kastély, körorvos lakás) ablakait, kapuit masszív vasalatok, rácsok őrzik, emléket állítva a hajdan volt, rettegett somogyi betyároknak. (Szerk. Varga Róbert)
