A 20. században Fortuna e vidék lakóinak sem a nyugalmas gyarapodás sorsát szánta: a község 430 bevonult katonával, 43 hősi halottal, 18 hadirokkanttal, 11 hadiözveggyel és 3 hadiárvával áldozott a haza oltárán 1914-18 között. A kaposvári „rosseb bakáknál” és a nagykanizsai honvédezredben küzdő iharosberényiek az önfeláldozó harci lelkesedés számos példáját adták a galíciai és olasz harctereken.
1919-ben munkástanács alakult, a Prónay-különítmény elrettentésül a tanácskormány alatt funkciót vállaló kommunistákat, DOHÁNY JENŐt, FARKAS JÁNOSt és ÁDÁM JÁNOSt a falu főterén nyilvánosan akasztotta fel.
A település 1921-ben nagyközség, amelyben már körállatorvos, gyógyszertár is volt. A társadalmi élet fejlettségére Tűzoltó Egyesület, Levente Egyesület, Vegyes Ipartársulat, Úri Kaszinó, Legeltetési Társulat, Evangélikus Nőegylet, Ifjúsági Egyesület, Hangya Fogyasztási Szövetkezet léte nyújt kellő bizonyítékot.
1934-ben Hősi Emlékművet avattak az I. világháború áldozatainak, Ereklyés Országzászlót a trianoni országvesztésnek emlékezetére. A díszvendég HABSBURG JÓZSEF főherceg személyesen méltatta a katonák érdemeit. És a katonák ideje hamarosan ismét elkövetkezett: sorra érkeztek a behívók a községbe, amelynek lakossága 1941-ben 1913 fő volt, iparosok száma 50, kereskedőké 11. 1939-45 között 48 iharosberényi katona esett el, a német megszállás, a frontvonalak nagybajomi megmerevedése, majd az 1945. március 31-i áttörést követő orosz-bolgár bevonulás felbecsülhetetlen károkat okozott a civil lakosságnak emberi, erkölcsi és anyagi veszteség tekintetében is. A németek által aláaknázott evangélikus templom felrobbantását FÓNYAD PÁL lelkész hiúsította meg, a sebesülteket és kiszolgáltatottakat dr. ERŐSS ANDRÁS körorvos házról-házra járva kezelte. A kastélyban működő katonakórház német sebesültjeit az udvaron lőtték agyon, a könyvtár és a szobák berendezéseit a feltépett ablakokon kidobálva égették el. A kastély értékes bútorzatának és berendezési tárgyainak széthordásában a lakosság sem tanúsított önmérsékletet. A falu megszállásakor inasa lakásán hunyt el báró INKEY JÓZSEF, aki túlélve a keleti fronton elesett INKEY LAJOS fiát, már nem érte meg INKEY PÉTER fia Amerikába menekülését. A férfiak, leventék hadifogságban, az öregekre, asszonyokra és gyerekekre nélkülözés várt itthon. Az időszaknak az 1989-ben felavatott 2. világháborús hősök és áldozatok emlékoszlopa állít emléket. (Szerk. Varga Róbert)
