Földrajzi jellemzők

Iharosberény Somogy megye nyugati szélén, a „Zalai-Dombvidék” középtájon és a „Zalaapáti-Hát” kistájegység dél-keleti, már Somogy megyére áthúzódó részén helyezkedik el. Itt találkozik a somogyi homokhát a zalai dombsággal. Csurgó központjától északi irányban 12,0 km-re, Kaposvártól, a megyeszékhelytől, közúton, 59 km-re, Nagykanizsától 15 km-re fekszik. A Csurgói kistérséghez tartozik. Részleges kistérségi központnak számít, egy mikrotérség központja. Felszíne változatos, ahol a dombvidéki és a síkvidéki jelleg egyszerre van jelen. A kistáj a pannóniai alapzatát borító barna jégkorszaki vályog mellett, lösz és löszös üledékből épült fel. Felszín-alaktani jellegét a dél felé fokozatosan kiszélesedő; 5-12 km-es lapos hát- és a kelet-nyugat irányú haránt vetődések mentén történő lépcsőzetes lejtés jellemzi. A kistájhoz tartozó egyes területeken jelentős hévízi forrásokat tártak fel. Éghajlata mérsékelten hűvös, mérsékelten nedves. A napsütéses órák száma évente, 1900-1950 között változik. Évi átlagos hőmérséklete 9,7 C, a nyári 16 C felett van. Csapadékmennyisége évente 700-750 mm között várható. A területen uralkodó széIirány az északi. (Szerk. Varga Róbert)
Növényzet, állatvilág

A település környékének növényzetét a zalai flórajárás jellemzi, melynek legelterjedtebb erdő-társulásai a gyertyános kocsánytalan tölgy, a bükkös, és a cseres tölgyes. A szántóföldi művelés elterjedt kultúrái a búza, a kukorica és a tritikálé. Szántó területei közepes minőségűek; 17-22 AK értékűek. Szőlő és gyümölcsös területei értékesek, I. és II. osztályú szőlőkataszteri területbe soroltak. A település jelenében, múltjában és várhatóan a jövőjében is az erdőgazdaságé, a szántóföldi növénytermesztésé, a gyümölcstermelésé és az állattartásé lesz a meghatározó szerep. Iharosberény a magyar szelídgesztenye őshazája, itt van az ország egyik legnagyobb egyedszámú ligeterdős szelídgesztenye állománya. Közigazgatási területén 2517,4 ha erdőterület található, melyből 872 ha 716 m2 a Kaszói Erdészetnek kezelésében van, az erdősültség 51%-os, mely több mint kétszerese a Somogy megyei 22,5%-os aránynak és háromszorosa az országos 17%-osnak. Erdei vadállományban gazdagok, ahol az őzek, szarvasok, vaddisznók mellett a Tekeres-berki árok a magyar vidrapopuláció egyik fontos élőhelye. (Szerk. Varga Róbert)
Inkey kastély (iskola)

A település építészeti látványossága az Inkey család barokk kastélyépülete, melyet tiszafa sövény, a római katolikus közösség kápolnája, a kereszteződés felől íves kőkerítés határol, kovácsoltvas főkapuval. Az épületet 1750-ben Inkey Gáspár császári tábornagy építtette, a család iharosberényi ágának lakóhelye és uradalmi központja 1945-ig. Az épületben az 1. és 2. világháború alatt katonakórház tevékenykedett, 1950-ben általános iskolát alapítottak falai között, amely ma is itt működik.
A Kanizsai utca vadgesztenyefái közül a kovácsoltvas kapun átnézve tárul elénk az épület, amely hajdan reprezentatív külsővel, ápolt franciakertet körülölelő szárnyaival fordult a látogató felé. A kastélyhomlokzat középső szakaszán, a falsíkból előugró hangsúlyos részen helyezkedik el az Inkey-család címere. (Szerk. Varga Róbert)
Kastélypark

Hiányos volna a kastélyról alkotott kép, ha figyelmen kívül hagynánk a hozzá szorosan kapcsolódó parkot, A török kiűzése után megjelent itt is, a magyarországi főúri rezidenciákhoz hasonlóan a szabályos, áttekinthető franciakert. Aztán a 18. sz. végére a természetes szépség, a tájképi kert (angolkert, nálunk „Ánglus”) visszahódította jogait. Divattá vált a növényi különlegességek gyűjtése, a festőiesség, az egyes növények, fák szakszerű és természetes elhelyezése lett a cél. Ennek a kertépítészeti folyamatnak eredménye az iharosberényi kastélypark is. bár konkrét adatokat nem ismerünk az Inkeyek parkosítási tevékenységéről, de a kastélyhoz eredetileg tartozó 22 hektárból megmaradt 4.8 ha terület értékes faállománya sejtetni engedi az eredeti állapot gazdagságát.
Az angolpark szerkezete még felfedezhető. Az épület előtti gyepes tisztást a 19. sz. eleji dendrológiai kertek divatját mutató fafajok (tulipánfa, platán, cukorjuhar, páfrányfenyő, hárs) szegélyezik. A platánkort az egzotikus fenyők meghonosítása követte, erről tanúskodnak a kert hatalmas mamutfenyői és a himalájai cédrus, a simafenyők és a tiszafák. A XIX. sz. második felének virágos tájképi kertjének nyomai már nem találhatók meg, de egyértelműen ezt a korszakot jelzik a valamikor páratlanul szép, ALOIS PICHL osztrák építész megálmodta Orangerie (nálunk „Üvegház”) maradványai. A kert gondozott, közútról könnyen megközelíthető, sétányokon bejárható. Dendrológiai ritkaságai az országosan legnagyobb törzsátmérőjű mamutfenyők, az ország legnagyobb himalájai cédrusa.
Szelídgesztenye ligeterdő

Iharosberényben évszázadok óta él együtt ember és szelídgesztenye, ez az ősi kultúrnövény. A település környékén a Dél-dunántúli termőtáj részeként megmaradt ősi szórvány ligeterdőkben magról nevelt, hatalmas termetű famatuzsálemek hullajtják ősszel termésüket. Az európai gesztenye (Castanea sativa Mill.) elterjedése a rossz gabonatermesztési adottságok idejére tehető, amikor a déli népeknél a lisztet helyettesítette, fontos táplálék-kiegészítő volt. A felhasználási mód azóta megváltozott, az édesiparban és friss fogyasztásra használt fajták kerültek előtérbe. A szelekció útján kialakult Iharosberényi 2, Iharosberényi 29, Iharosberényi 57 fajták kötődnek vidékünkhöz, ezeket az elmúlt évtizedekben helyi oltványiskolákban szaporították. A helyi fajtákra jellemző nagy, 34 mm átmérőjű gömbölyded, erősen aromás, sárgásbarna húsú gesztenye vonzza a kereskedőket, jó megélhetést nyújt a termelőknek. Ősszel az óriási fák alatt a sárgásvörösre színeződött levélszőnyegen sétálva illatos sült gesztenyét majszolni emlékezetes családi élmény! (Szerk. Varga Róbert)
Ágneslaki arborétum

A századforduló után, 1920-ban báró INKEY PÁL elképzelései szerint METZLY KAMILL uradalmi főerdész tervezte és telepítette a vadászház környékén kialakított arborétumot. A tulajdonos 1934-ben építtette a nyári lakot, melyet feleségéről (STANKOWSKY ÁGNES) Ágneslaknak nevezett el, ma is így közismert. A halastavakkal övezett, északról szálerdővel védett félsziget mediterránt idéző éghajlata miatt az örökzöldek övezete. A cirbolya-, balzsam-, japán- és kaukázusi fenyők mellett ciprusok és cédrusok is megtalálhatók itt. A lombhullatók között az ámbrafa, a piramistölgy, az újjas juhar, a tulipán- és liliomfa is gazdagítja a természeti környezetet. 94 fafaj több mint ezer példánya gyönyörködteti a látogatót. A tájesztétikai értéke és fekvése miatt is egyedülálló kertet a SEFAG Zrt. gondozza. (Szerk. Varga Róbert)
Baláta tó

A környék másik természeti értéke a Baláta-tó. A háromszáz hektár területű ősláp kialakulása feltehetőleg a jégkorszakra vezethető vissza. A homokbuckák közötti mélyedésekben agyagréteg rakódott le, amely vízzáró réteget alkotva összegyűjtötte a csapadékot. Így keletkezett a Baláta, amelynek mindenkori vízterületét a csapadékvíz határozza meg. Időszakonként a tó kiszáradni látszik, mint történt ez a negyvenes és a kilencvenes években, de a bőséges csapadék hatására regenerálódott. A területet BOROS ÁDÁM botanikus fedezte fel 1922-ben, lejegyezve élővilágát. Tőle hallhattak az érdeklődők a hazánkban egyedül itt honos, az egész földön is csak 50 élőhelyen ismert húsevő növényről, a rovarfogó Aldrovanda vesiculosáról. Az ország mindegy 200 fészkelő madárfajából hozzávetőleg 70 költ itt. Megfigyeltek hollót, fekete gólyát és rétisast is. A Baláta-tó ma erdőrezervátumként a Kaszó Zrt. vadászterületének védett természeti kincse. (Szerk. Varga Róbert)
Ereklyés országzászló

Az 1934-ben felavatott iharosberényi ereklyés országzászló a trianoni döntés igazságtalanságát és a magyarság összetartozását hirdeti. A két világháború között az egész Magyarországra kiterjedt az országzászló állító mozgalom. Az országzászlók „állandó kelléke” a Trianon előtti utolsó 1915-ös hivatalos középcímer volt, lobogóját legtöbbször angyalokkal ékesítették. A jelmondata az „Így volt, így lesz!” felirat vagy a lobogón, vagy a talapzaton szerepelnie kellett. Az árbocrúd sokszor sávosan piros-fehér-zöldre volt festve, amelyre félárbocra húzták fel a nemzeti lobogót. Az árbocok tetejét sok helyen díszítette esküre emelt kéz, turulmadár, kettős kereszt vagy Trianon kereszt. Sok helyen díszes lépcső vezetett a talapzathoz. A budapesti Ereklyés Országzászló szolgált mintául a többi országzászlónak, amelyet több mint ezer településen állítottak fel. A vidéki Ereklyés országzászlók száma viszonylag alacsony volt a felállított országzászlók számához képest, ezen emlékművekbe a budapesti Ereklyés országzászlóból vettek ki földet és helyezték az emlékművekben kialakított és „63 vármegye” felirattal ellátott fülkékbe. Így fejezték ki a trianoni döntés elleni tiltakozást és a nemzeti gyászt ugyanakkor reményt is adva arra, hogyha egyszer visszatér minden terület a csonka országhoz, akkor mindörökre fent maradhat a lobogó az árboccsúcson. (Szerk. Varga Róbert)
Hősi emlékmű

Magyarország történelmében egyetlenegy háborúban sem hunyt el annyi katona, mint az első világháborúban. Iharosberényből 116-an vonultak be a császári-királyi és honvéd alakulatokhoz. Áldozataik tiszteletére 1934-ben közadakozásból állítottak emlékművet a településen: „Leleplezték az iharosberényi Hősi Emlékművet; ez egy oszlop márványból, kereszt az elején, bevésve a hősök nevei. A szoboravatásra lejött Budapestről József főherceg, aki az 1914/18-as világháború alatt látta a magyar katona halált megvető bátorságát.”-írta a kortárs ANDÓ MIHÁLY plébános.
„..Kettős ünnepség helyszíne volt Iharosberény község, ahol a hősi halottak emlékművét leplezte le JÓZSEF királyi herceg és ereklyés országzászlót is avattak. A királyi herceg szombaton érkezett szárnysegédjével Iharosberénybe és ott báró INKEY JÓZSEF földbirtokos, felsőházi tag vendége volt. Vasárnap tábori misével kezdődött az ünnepség, amelyen BETHLEN ISTVÁN gróf, nyugalmazott miniszterelnök is részt vett, aki a szomszédos Inkéről jött át az ünnepségre. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg a hadvezér a volt 19-es és 44. volt közös gyalogezred ragyogó hőstetteiről és beszédében többek között a következőket mondotta: „Ha valahol baj volt, oda mindig magyar csapatokat kellett küldenem, mert tudtam előre, hogy nem maradhat el az eredmény. Amikor az oroszok emberáradata megindult, az oroszok balszárnyára akkor is kiváló magyarjaimat rendeltem, közöttük Somogy derék fiait, akik viharzó szuronyrohamukkal az orosz gőzhengert megállították, az ellenséges hadsereget megverték és visszavonulásra kényszerítették.”-tudósított az eseményről a Magyar Távirati Iroda. (Szerk. Varga Róbert)
Evangélikus templom

Az iharosberényi evangélikus templom a település egyik kiemelkedő építészeti öröksége. A térségben legkorábbi alapítású lutheránus gyülekezet a protestáns kereszténység egyik központja. A reformáció korában a falu NÁDASDY TAMÁSnak, a reformáció nagy pártfogójának a birtoka volt, korán alakult evangélikus gyülekezet. Az első írásos feljegyzés 1608-ból származik. A 17. századból ismeretes az is, hogy MUSAY püspök 1661-ben az anyagyülekezetek közé sorolta Berényt. 1681 után a hívek templomot építettek fából, az akkori gondnoktól, TÓTH MIKLÓStól kapott telken. Ez a gyorsan, szinte hevenyészve készült templom azonban hamarosan roskadozóvá vált, és le kellett bontani. A gyülekezet 1720-ban építette fel új templomát, de a hitélet nem folyhatott zavartalanul. A reformáció ellenségei a török alól visszafoglalt területen sem akarták megengedni a szabad vallásgyakorlatot és el akarták venni a templomot. A hívek bátran kiálltak templomukért és megmaradtak hitükben. Helytállásuknak köszönhető, hogy Iharosberény – Somogy vármegyében Surd mellett – artikuláris helyet „megillető” státusú település lett. Lelkészei szabadon hirdethették az igét, szolgáltathatták ki a szentségeket és temethettek. Itt gyűlt össze a környék evangélikussága, de a lelkészek innen kijárva ” vidéken” is végeztek vallásos szertartásokat.
Alig telt el félszáz esztendő és a hívek kinőtték fából épített templomukat. 1827-ben – KOVÁCS FERENC (1820-1834) lelkész idején – felépítették a jelenlegi (negyedik) templomot. Az 1838. évben – akkor TAKÁCS MIHÁLY (1834-1852) volt a gyülekezet prédikátora – egy 482 és egy 185 fontos harangot öntettek Pécsett. 1843-ban új iskolát építettek. A katolikus INKEY uraság az építkezés nagy támogatója volt. ANDORKA JÁNOS szolgálata alatt – 1854-ben – a harmadik harangot is megvették, és orgonát építtettek. 1884-ben az orgonát nagyobbra, a jelenlegire cserélték. Az egyházközséghez összesen 1830 lélek tartozott. 1894-ben BORBÉLY GYULA (1894-1915) lelkészsége alatt 1895-ben modern, szép paplakot építettek.
A gyülekezet 1934-ben felújította évszázados templomát. A középső harangot – amelyet az első világháború után vett a gyülekezet – még 1944 májusában elvitte a német-magyar vegyes katonai bizottság. 1945 Húsvétján bolgár katonák garázdálkodtak a templomban: szétszedték az orgonasípokat és az utcán eldobálták, az oltárterítőkkel lovaikat cicomázták, a keresztelési ezüstedényeket elrabolták. Ám megmenekült a pusztulástól a németek által aláaknázott templom: kulcsát a megbízott német tiszt – egy lelkész fia – átadta FÓNYAD PÁL lelkésznek, s elmagyarázta, hogy a hatástalanítást miként kell elvégeznie, majd így búcsúzott: „Gott ist treu!” („Isten hűséges!”) Valóban, a templom ma is áll, hirdeti a kegyelmes Isten dicsőségét. (Szerk. Varga Róbert)
Földvárak

A Kisvár és Nagyvár földvárak a térség középkori és török-kori történetének „kézzelfogható” tanújelei. Iharosberény település határában két Árpád-kori várhelyet is találunk, két egymással szemközti dombtetőn: a Kisvár hasznos belső területe 8×6 m-es, a Nagyváré 17x 13m. Mindkettő egy-egy toronynak adhatott helyt, azokat árkolták körbe a tekintélyes s ma is szépen látszódó száraz árkokkal. A várak eredetileg árkokkal és földtöltéses cölöppalánkkal kerített erődök voltak, ahol annak idején folyamatosan 25-30 fő lovas katona teljesített szolgálatot. A hegygerinc irányából, északon és délen ma is látható a 10-14 méter széles 2 méter mély árok. A domb 43×40 méter, a dombtető 17×13 méter alapterületű.
Nagyvár középkori eredetű megerősítése a többi délvidéki kis erődítésekhez hasonlóan a mohácsi csatavesztés utáni zűrzavaros időkre tehető. Szigetvár eleste (1566) után a kis somogyi várakból a reménytelen helyzetbe került védők elmenekültek, és hogy a török ne tudja hasznosítani, a várakat felgyújtották. TAHY FERENC, majd THURY GYÖRGY (1519-1571) kanizsai főkapitány rövidesen újjáépíttette, és védőket helyezett ide. Nagykanizsa eleste (1600) után ezt a várat is megszállta a török, és közel egy évszázadra az oszmán birodalom határsávjába került. A tőle délre és keletre eső területeken a lakosság népirtás áldozatává vált, vagy rabszolgaként az oszmán birodalom távoli vidékeire került, vagy jobb esetben földönfutóként északra menekült. A Nagyvári hegy tetejére id. báró INKEY JÓZSEF 1896-ban millennáris emlékoszlopot állíttatott. A dombot a népnyelv Törökhagyás néven emlegeti. Érdekes, hogy nem messze található az Inkey család eredetmondájában szereplő Petekúti forrás, ahol a birtokadományt szerző Inkey-ős a törököt lefejezte. (Szerk. Varga Róbert)
Védett kőszobraink

Iharosberényben a kastélyhoz tartozó Belmajorban, az egykori uradalmi népiskola (ma Gesztenyevirág óvoda) épülete előtt, egy évszázados platánfa mellett áll SZENT FLÓRIÁN barokk szobra. A szobrot valószínűleg az Inkey család állíttatta. Műemlék, védett. A Kanizsai utcai körforgalomnál áll NEPOMUKI SZENT JÁNOS szobra egy magas talapzaton. Ő a folyók, hidak, vízimolnárok, halászok védőszentje. A szakállal és hosszú hajjal ábrázolt Nepomuki Szent János reverendája felett csipkézett inget és palástot visel, a fején birétum. A védett szobrok a község épített örökségének részét képezik. Ma is hirdetik állíttatójuknak és a községnek a keresztény kultúrkörhöz való viszonyát. (Szerk. Varga Róbert)
Helytörténeti kiállítás

Iharosberény háborúkban megmaradásra, békeidőben gyarapodásra törekvő emberek lakóhelye. Küzdelmes történetüknek: a háborúk pusztította, verítékes újrakezdésekkel teli évszázadoknak igyekszik a község Önkormányzata emléket állítani, amikor helytörténeti kiállítás összeállítását tűzte ki célul. Megalkotásának másik célja a helyi értékek tudatosítása, számbavétele és védelmének biztosítása volt.
A kiállítás tervezői és megvalósítói: VARGA RÓBERT, ERŐSS BORBÁLA és VARGA SAROLT az anyagok összegyűjtésében közreműködőkkel (Boncz Béla, Dr. Erőss Sándor, Horváthné Szanyi Éva, a Nosztalgia Hagyományőrző Egyesület, Hodocsek Béláné, Józsa Tibor Dániel, az Ifjúkor Egyesület, Banderium Hungarorum történelmi hagyományőrző csoport, Ledniczky Miklósné, a Polgárőr és Tűzoltó Egyesület, Laczó Józsefné, Pál Józsefné, Pfeifer Ottó lelkész , az iharosberényi Evangélikus Gyülekezet, Szűcs Gábor, Tímár Lajosné, Vargáné Tímár Veronika, Horváth Ferenc, Illés Józsefné, Madarászné Kajdacsy Ágnes, Paukovics Sándor, Szécsényi Tiborné) együtt a gyűjteménnyel a jelenkor emberének szimbolikus főhajtását kívánják megtenni az elődök érdemei és tettei előtt. A kiállítás a község történetét dolgozza fel tematikusan: a berények eredete, kora középkori emlékek, boszorkányperek, mezővárosi időszak, 1848-49 helyi eseményei, berényiek az I. és II világháborúban, Iharosberény térképeken, okleveleken és a korai sajtótermékekben, képeken a századelő társadalmi élete, az Inkey-család emlékezete, Erőss doktorok története, a község középületei és utcaképe képeslapokon, mezőgazdasági munka eszközei, a viselet anyagai kerültek be eddig a gyűjteménybe.
A kiállítás anyagában jelentős tárgyi- és szellemi érték halmozódott fel a község múltjáról. Ez a folyamatosan bővíthető tárgy- és ismeretanyag megteremti a lehetőséget a múlt korokról szerzett tudás átörökítésére, a helyben élők identitásának erősítésére. (Szerk. Varga Róbert)
Korok berényi viseletei -ruharekonstrukciók

A település szellemi és tárgyi örökségének látványos részét képezi a viseletkultúra: a koronként változó öltözködési szokások jól tükrözik a helyi társadalom összetételét, anyagi jólétét, származástudatát. VARGA RÓBERT anyaggyűjtése alapján Iharosberény -az eddigi vélekedéssel ellentétben- rendkívül gazdag és változatos viseletkultúrával rendelkezik. Az öltözködés kutatása a múlt megismerésének erre az értékes szeletére enged betekintést, a helytörténeti kiállításban megjelenített ruharekonstrukcióival ezt hozza kézzelfogható közelségbe.
Iharosberény a 18-19 században gazdag főúri uradalmi gazdasági központ volt, a kor viszonylatában fejlett infrastruktúrával, szolgáltatásokkal. Az itt élők színes társadalmi tagozódást mutattak: a BELMAJOR katolikus vallású, az Inkey uradalomhoz kötődő népei mellett jelen voltak a településen a török kiűzését követő időkben betelepített, német nyelvterületről idekerült elmagyarosodott, de vallásukat őrző evangélikusok, kik az úrbéri megváltással tulajdonos gazdálkodókká váltak. Jelen volt a településen az iparosság széles rétege, sokféle szakma képviseletében pl. kereskedők, kádár, kovács, gépész, kertész, bútorasztalos, de a polgári/értelmiségi szakmák képviselői, pl. uradalmi tiszttartó, főerdész, erdészek, tanítók, kántorok, pap, lelkész, orvos, gyógyszerész, postamester is szép számmal jelen voltak a faluban. Ezeknek a népelemeknek a ruházkodási szokásait a tradíció és pénztárca szabta meg. A község -az uradalom gazdasági és kulturális húzóereje hatására- korán polgárosodott, a 19-20. század fordulóján a környező kisebb településeket, majorokat, pusztákat megelőzve megtörtént a korábbi „népi” öltözködési szokások elhagyása, a kivetkőzés. (Szerk. Varga Róbert)
Berényi Gesztenye Fesztivál

A berényi gesztenye hírnevének öregbítését, a település gazdálkodóinak, egyesületeinek, gazdáinak bemutatkozását szolgálja az évenként megrendezett Berényi Gesztenye Fesztivál. A PÁL JÓZSEF és VARGA RÓBERT kezdeményezésére meghonosodott falunapi forgatagban vadászati kiállítás, állatsimogató, gasztronómia programok, kulturális előadások várják a látogatókat. Termények, gyümölcsök, helyi ízek mutatkoznak be október első hetében, ezen az iharosberényi családi programon. A második évtizede megrendezett Berényi Gesztenye Fesztivál a település legismertebb, leglátogatottabb programja. Évente visszatérő alkalmat jelent a helyi értékek bemutatkozására, Iharosberény hírnevének öregbítésére. A közeli városokból érkező látogatók, a mikrotérség lakói mellett visszatérő vendégek érkeznek ide az ország minden részéről. A rendezvény Iharosberény népszerűsítésének, a helyi identitás formálásának egyik leghatékonyabb eszköze. (Szerk: Varga Róbert)
Eltűnt templomaink nyomában

A mai Iharosberény régi templomát 2015-ben JÓZSA TIBOR kezdeményezésére azonosítottuk a mai településtől keletre, a Régi temetői-dűlőben. A templom egykori helyét nagyszámú téglatörmelék és kevés embercsont jelezte, körülötte kerámiatöredékek jelölték ki a középkori falu helyét. A település 2016-ban georadaros felmérést végeztetett a területen. A felmérés egy nagyméretű, poligonális szentélyzáródású, támpilléres, tornyos gótikus templomot rajzolt ki, ugyanakkor az épület északnyugati részén talán egy korábbi épület nyomát is felfedezhetjük. A MOLNÁR ISTVÁN régész–főmuzeológus által vezetett ásatás 2018-ban a templom északnyugati részét, a tornyot és a hajó északi kétharmadát valamit a szentély északkeleti részét tárta fel. 2019-ben a torony és a templomhajó déli falait, a szentély déli falait és támpilléreit bontották ki. A feltárás az elmúlt években a Nemzeti Kulturális Alap és önkormányzati támogatásával folyamatos. Az alapfalmaradványok alapján egy korai, Árpád-kori, kb. 15 m hosszú, egyenes szentélyzáródású templomot valószínűsíthetünk, melynek maradványaihoz egy későbbi gótus templom északi fala igazodik hozzá. (Szerk. Varga Róbert)
A település plébániatemplomát 1334-ben a pápai tizedjegyzékben említik. Kérdéses, hogy ekkor melyik épület állt. A település neve „Beryn”, azaz Berény korai falura utal. A forrásokban azonban az 1260-as években tűnik fel, amikor az érkező hospesek kiváltságait ismertetik majd erősítik meg. Gondolhatunk a település (tatárjárás kori?) részleges vagy teljes pusztulása utáni újratelepülésére. Ez jól megmagyarázna a korai templom pusztulását és az új templom építését is. Figyelemre méltó, hogy az új templomot megegyező tájolással, a másik köré, északon szorosan fala mellé építik, de annak falait már nem használják fel. Maradványai állhattak a területen. Az új templom gótikus stílusban épült. Támpilléreit a torony és a nyugati homlokzat illetve a boltozott szentély megerősítésére használták. Ezek alapján a 13. század utolsó harmadára, a 14. századra, a hospesek berendezkedése utáni időszakra is keltezhetnénk. (Szerk. Molnár István feltárásvezető régész)