1848. szeptemberében három nemzetőr zászlóalj sorakozott fel a Dráva-vonal védelmében a területen: Vrászló-Nemesdéd-Inke-Iharosberény-Berzence-Udvarhely vonalat szállták meg VIDOS JÓZSEF vasi kormánybiztos parancsnoksága alatt. A törzs Iharosberényben szállásolt. Jellasics betörése idején Csurgón és a berényi „Rácvesztési kapunál” a nemzetőrök össze is csaptak a felvonuló császáriakkal. 1849. májusában két századnyi császári katona betört a faluba, több házat és a postát kifosztották. Az összecsapásban a magyarok 2 császári tisztet és 17 közkatonát megöltek. Július 12-én a Nugent táborszernagy vezette osztrák csapatok megszállták a települést. Az ellenséget NOSZLOPY GÁSPÁR Somogy vármegyei kormánybiztos zászlóaljának és KISS JÁNOS nemzetőr őrnagy nemzetőreinek megérkezése szorította ki . Július 16-án az iharosberényi táborban összevont magyar erők készülődtek Kanizsa ostromára: a felderítésre küldött BLASISICH őrmester egy huszárszakasszal az ellenséges előőrsöt szétverte, a sáncokig tört előre. LÁSZLÓ JÁNOS huszárfőhadnagy 10 huszárral követte, a városban tanyázó 500 horvát gyalogost a városból kiverték.
Július 23-án azonban fordult a hadiszerencse: 2000 császári katona 9 ágyúval támadást intézett Iharosberény és Csurgó irányába, tűzharcban megfutamították a nemzetőröket, majd bevonultak a településekre. Iharosberényben beverték az ablakokat, leölték az ökröket, földhöz csapkodták a méhkasokat, kifosztották a lakosságot. A kriptafosztogatástól sem riadtak vissza. A parancsnokság az Inkey kastélyban rendezkedett be. 15 000 ellenséges katona és 40 ágyú vonult át a községen, előkészítve Somogy lerohanását. (Szerk. Varga Róbert)
