Iharosberény mezőváros, majd nagyközség. Ez a mezővárosi jelleg Somogy megyében közigazgatási szempontból különös jelentőséggel nem bírt, a mezővárosok a többi falvaktól a nagyobb lélekszám, a fejlettebb ipar és a vásártartási jog által különböztek. Településünkön ekkoriban két felekezeti iskola (római katolikus és ágostai evangélikus) működött öt tanítóval, két lelkipásztorral, az Inkey uradalomban nyolc gazdatiszt szolgált. Az 1870-es népszámláláskor 188 házban 1572 személy lakott. 1872-ben körjegyzőség alakult, 1885-ben postaállomás, csendőrőrs került a településre. Az utolsó szabadlábon lévő somogyi betyárt, Márton Vendelt 1887-ben a szomszédos Inkén verte vasra Olasz Albert iharosberényi csendőr őrsvezető és Sáfrány Károly közcsendőr. 1897-től körorvos működik a településen, bár már korábban is lakott orvos a kastélyban. A kastély szomszédságában épült fel 1852-ben az orvoslakás, melybe 1889-ben költözött dr.Erőss József uradalmi- és körorvos, kinek leszármazottai –dr.Erőss András és dr.Erőss Sándor– voltak a település gyógyítói egészen 2021-ig. 1910-ben a község lakossága 1934 fő, pecsétjén lombos fa látható, szimbolikusan utalva talán a korszakra jellemző általános gyarapodásra és fejlődésre, melynek építészeti nyomai ma is láthatók. (Szerk. Varga Róbert)
